Igefajták

Időpontok, határidők

Szavalóverseny: november 26. 14:00

Az első ajánlott olvasmánnyal való elszámolás
(könyvajánló, olvasónapló, kreatív munka): 2019. november 29.
Második: 2020. február 28.
Harmadik: 2020. május 29.

Az első irodalmi nagydolgozat beadásának határideje: 2019. december 20.
Második: 2020. május 29.

A walesi bárdok elmondásának határideje: 2019. december 6.

Kiselőadás megtartása (magyar kultúra): 2020. május 29.

Késni nem lehet!

A lista még bővülni fog (pl. Arany János: Toldi – részletek)

A szófajok rendszere – táblázatban

Fedor Lajos emlékezete

Fedor Lajos

Temetése 1956. november 20-án a vörösvári temetőben

Sírja a temetőben

Édesanyja, öccse és nővére a sírnál

Sírfelirat

Emléktáblája a Hősök terén, az 1956-os emlékművön

Itt olvashatsz Fedor Lajosról

Szent László király utolsó győzelme

– A Dubnici Krónika nyomán –

Holtában is győzelmes volt Szent László király: halála után kétszáz esztendővel
vívta meg utolsó, győzedelmes harcát. '
Kétszáz esztendővel a szent király halála után történt, hogy a székelyek hadba
szállottak a tatárok ellen.
Amikor a székelység felvonult, és a rettenetes tatár hordát meglátta, szívében
elkeseredett, és így fohászkodott:
– Szűz Máriám, segíts meg! Szent László király, harcolj velünk!
És halljatok csodát: az ég meghallgatta a székelyek könyörgését.
A pogány tatárok csodát láttak: a székelyek sorai előtt egy hatalmas vitéz jelent
meg lóháton, fején aranykorona csillogott, kezében csákányt tartott. A vitéz
megsarkantyúzta lovát, szembevágtatott a tatárokkal, és csákányával törni-zúzni
kezdte őket. Úgy csapott le rájuk, mint a villám, a legjobb vitézek viasz módjára
olvadtak el előtte.
A lovas vitéz feje fölött, a magas levegőégben egy gyönyörűséges asszony
lebegett, fején aranykorona, ruhája olyan fényes, hogy az emberi szem elkáprázott
tőle.
A Jézus hitéért küzdő székelyeket a boldogságos Szűz Mária és mellette Szent
László király segítette, így győzték le a pogány sereget.
Mondotta is egy vén tatár, akit fogságba ejtettek:
– Nem a székely, nem a magyar vert meg minket, hanem az a László, akit
segítségül hívtak.
A csata idején a nagyváradi templomban is csoda történt: a templom őre sehol
sem találta a szent király koponyáját. Hiába kereste, hiába kutatta, csak a csata után
került elő, mintha onnan tért volna vissza.
Így győzte le Szent László király holtában is a tatárokat.

A tordai hasadék

– Erdélyi népmonda nyomán –

Nagy harcot vívott László király Erdélyben a kunok ellen, s egyszer Torda mellett
nagy vereség érte. Futott a magyar sereg, futott maga a király is. Ott vágtattak a
Torda feletti hegyélen, elöl a magyarok, nyomukban mindenütt a vérszomjas kunok.
Hátrapillant Szent László, s hát látja, hogy a kunok annyira a nyomába értek, hogy
fejszéjükkel csaknem levághatják. Ekkor a király felsóhajt, és imával fordul az egek
Urához:
– Szabadíts meg, Uram, éretted harcoltam!
És íme, Isten meghallgatta imáját, csodát tett! Ahogy hajdan Mózesnak a
Veres-tengert kettéválasztotta, úgy repesztette ketté a hegyet Szent Lászlónak.
Rettenve rántották vissza lovukat a kunok, mert egy szempillantás alatt a király és
köztük toronymagasságú üreg tátongott.
A király lova patkójának helyét még évszázadok múltán is jól látták, és az arra
járóknak mindig mutogatták.

Szent László füve

– Erdélyi népmonda nyomán –

Hatalmas termetű volt Szent László király, egy fejjel kimagaslott vitézei közül.
Harcban olyan volt, mint a bátor oroszlán, békében meg olyan, mint a kegyes
pásztor. Egykor ezt énekelték róla:
Üdvöz légy, kegyelmes Szent László király, Magyarországnak édes oltalma, Szent
királyok közt drágalátos gyöngy, Csillagok között fényességes csillag.
Amikor a pestis, a döghalál pusztítani kezdett, az egész nép László királyhoz
futott, mindenki tőle várt segítséget. Mint a juhok a jó pásztorhoz, úgy tódultak a
király sátorához.
Szent László pedig Istenhez könyörgött, tőle várt segedelmet.
Isten egy éjszaka álmot küldött a királyra. Egy angyal jelent meg a szent király
előtt, és azt mondta neki:
– Vedd íjadat és tegzedet, menj ki sátrad elé, és minden célzás nélkül bocsásd el
nyílvessződet. A vessző megmutatja, mit kell tenned.
Amikor László király felébredt, hozatta íját és tegzét, kilépett sátrából, felhúzta íját,
aztán célzás nélkül elbocsátotta a nyílvesszőt.
A nyílvessző messze szállott, s ahol lehullt, egy genciána fűszálat átütött.
A genciána, a keresztesfű kenőcse mentette meg a népet a döghaláltól, s ezt
azóta is Szent László füvének nevezi a nép.