Kölcsey Ferenc: Himnusz
1823 – megírásának
éve
1829 –
megjelenésének éve (Auróra évkönyv)
1832 – végső
változat
1844 –
megzenésítésének éve
1918 – hivatalos
nemzeti himnusszá válik
Elemzési vázlat
A vers témája: A költő a nemzet múltját méri fel intésül korának
magyarjaihoz: áldások és büntetések megrendítő képeit vonultatja fel.
Szerkezete:
1. vsz.: keret:
fohászkodás Istenhez,
a legfőbb mondanivalót
tartalmazza:
többet szenvedett már e
nép, mint amennyi
szenvedésre bűneivel
rászolgált.
2-3. vsz.:
a dicső múlt képei, áldások
4-7. vsz.:
a tragikus múlt és a vigasztalan jelen
képei, büntetések
8. vsz.:
keret: nyomatékosítja a mondanivalót
Hangvétele:
keserű, de éppen
ezzel lázít a „kínzó rabság ellen”
Műfaja:
himnusz,
azaz Istenhez szóló fohász dicsőítő ének
az óda rokon műfaja
(lásd: Vörösmarty Mihály: Szózat)
Verselése:
rímes időmértékes:
páratlan sorok: 7
szótagosak, páros sorok: 6 szótagosak
trocheusok (tá, ti) és
spondeusok (tá, tá) váltakozása, keresztrímek: (a, b, a, b),
de hangsúlyos versként
is felfogható
(lásd dunántúli
kanásztánc ritmikája és rímszerkezete:
Megismerni a
kanászt cifra járásáról,
Tűzött-fűzött
bocskoráról, tarisznyaszíjáról.
Nem kell
nékem a kanász, csak a felesége,
Annak se
más egyebe, csak a két szép szeme!)
Költői
eszközök:
sajátos szórend pl.:
„Bal sors
akit régen tép”
ellentmondás
pl. „…s nem
lelé / Honját a hazában.”
ellentét:
„Bércre hág és völgybe száll”
„Vár
állott, most kőhalom”
„Kedv
s öröm röpkedtek,
Halálhörgés,
siralom
Zajlik
már helyettek.”
alliteráció:
„S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.”
Megzenésítője: Erkel Ferenc, 1844.
Gárdonyi Géza idézi Erkel
visszaemlékezését a Himnusz megzenésítéséről:
„Csend van. Ülök
és gondolkodok: hát hogy is kellene azt a himnuszt megcsinálni? Elém teszem a
szöveget. Olvasom. Megint gondolkodok. És amint így elgondolkozom, eszembe jut
az én első mesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: fiam,
mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson először eszedbe.
És ott a szoba csöndességében megzendülnek az én fülemben a pozsonyi harangok. Áhitat száll meg. A kezemet a
zongorára teszem és hang-hang után olvad. Egy óra sem telik belé, megvan a
himnusz..."